Májfa 2007 – People versus forest

Az erdő visszavág

(továbbra is érvényes a korábbi kijelentés, miszerint ezen a fiktív munkálaton fiktív személyek vettek részt, tehát ha valaki magára ismer, az forduljon kezelőorvosához, gyógyszerészéhez.)

2007. április 30-án délután 5 órakor kezdődött el a régóta megszokott hadjárat. Szép, napsütéses hétfői napra esett az idei állatmunka. Az előrejelzések ellenére osztálytársaim nem tudtak eljönni (Csabi nem ért rá; Feri és Peti tanult és a szakdolgozatot írt; Krisztián barátnőzött; Bandi pedig azt mondta, hogy egyedül nem jön le . . . ez van, nem tudják miből maradtak ki),tehát így elmaradt a bejelentett sör- és pálinkamennyiség is. A helyzetre való tekintettel én is csak feleannyi bort (2l) vittem, mint amennyit mondtam – nehogy má’ én rugassak be mindenkit.

Egy kis megjegyzés a cím alá: A cím alatti megjegyzés azért is fontos, mivel megjelent a faállítás után a suta Zolika meg a Boros jóvoltából egy valószínűleg bővülő feketelista, amire eddig 9 állítós emberke került fel (én nem. még). A Boros szerint (aki itt a vadásztársaságban valami fejes emberke, meg még mit tudom én, hogy kicsodmicsodmerrehol) vagy 5 rongyot kell fizetni az illegális vágásért, vagy feljelentés lesz. Azt szeretném én még látni! Mert egy kurva gallyat nem vágtam le, (ha én vágok, írtok valamit, akkor az meg is látszik) partifotós és tudósító pozícióban voltam jelen! Ha meg rám is veri a balhét, akkor kimegyek abba a tuskótanyára, aztán kivágok 3891713945 teherautónyi fát, aztán nézhet, mint hal a szatyorban! Ha már büntetés, legyen miért, ugye.

Na ennyit az utóhangokról, most fojtatom inkább, vagyis jobban mondva kezdem a mesélést.
Zolival megbeszéltük, hogy 17:10-kor a kultúrnál találkozunk, de hát ment össze-vissza, így elkésett, kb. 17:35-körül a Dinnyével és Pityu bá’val jött le kocsival, de mivel én az út másik oldalán álltam, nem vett észre           lol.

De a Pákk pont akkor jött és levitt a központi fa állító helyére, ahol már intenzív ásási folyamat zajlott. Erről csináltam is gyorsan pár fényképet. Majd amikor javasolták, hogy ássunk egy kicsit, inkább lementünk a kúútra pár sörre.

A kúúton „István bácsi a kúút bálványa” örömmel fogadott minket Kata pedig visszaadta a jó pár ponttal gazdagított AGIP kártyánkat. Itt is készült pár pulicet-díjas felvétel, majd asszem feldobálom őket a netre. Megtudtunk egy örömteli hírt is: A benzinkút május 1 (kedd)-től ismét non-stop lesz! ollé! (mutass még egy benzinkutat az országban, ahol több mint 15-féle sör kapható hűtve! és kimért rövid italokat is lehet kapni, amiket a dizájnos-napernyős-szúnyogriasztófáklyás teraszon lehet elfogyasztani – rulez!).

Miután megittunk pár söritalt és az útra elvitelre is beszereztünk párat elindultunk vissza, az ásási helyre. Mire odaértünk, már kész volt a gödör, a többiek meg már kint voltak az erdőben. Út közben megálltunk nálunk, ahol magunkhoz vettük a már előre behűtött fehérboromat. Go erdő!

Kiértünk az erdőbe, ahol már jó pár munkafolyamaton túl voltak az ott lévők (pl. fakinézés, bozótirtás, előtöltés). Központi fának egy igen jó fát sikerült kinézni. Jó adottságokkal is rendelkezett: fából volt, tehát ez alapnak nem rossz; voltak ágai, ami nem árt ha van; nem volt túl magas, de kicsi sem; közel volt az úthoz. Zé kivendelkedett a májfaállítási csodagépezettel a bácserrel. A központi fa kivágása, kihozatala meg a vele járó erdei munkálatok simán és szervezetten mentek, a szokásos keresztesi „szarok rá, majd csinálja aki kivágta” felfogás ellenére is. Szerencsére ez a beállítottság most félretevődött. Zolival meg Mádával elmentünk erdei természetfilmet forgatni, jelzésértéküleg pár szó – főszereplők: magasles, bokrok, késem, sörösüvegem, 2 liter fehérborom és a három elmebeteg.

Ezek után csatlakoztunk az erdő és a szántóföld között üldögélő Cokkhoz és Pákkhoz, akik a Cokk által bizotsított póréhagymát, sonkát és kenyeret eszegették, amiből minket is megkínáltak, mi pedig nem vagyunk szégyenlősek . . . . . A nagy zabálás közepette Mádá levágta/tépte/harapta egy vadászos üveg tetejét, így aztán az üveg tartalmát meg kellett inniuk, hehe de rossz nekik.

Miután besötétedett megérkeztek Szücsék is, szintén fát vágni. Olyan leharcolt és szétdolgoztatott fejszéket hozott, hogy még az árcimke is rajtuk volt. Annyit dolgoztak már velük, hogy fát utoljára az összeszerelő barkácsüzemben látott, amikor beletették a nyelet. Nem voltak ám semmik, azok az emberek. Kijöttek ketten kocsival, hoztak zseblámpát, 3 fejszét meg 2 baltát; ez ám a favágási tömegsport!

Közben egyszer haza is kellett ugranom, felöltözni normálisan, mert este 10 óra felé rövidgatyában és pólóban már igen hűvösre fordult az időjárás. Elmentem még segíteni lerakni a Zé, a Pí, a Roller és az Áki fáját, majd go vissza az erdőbe a Csirke fájáért. Ott a Zoli, Töki és az Oszkár bepusztították a fehérbort, úgyhogy már nagyon megértették egymást, mondhatni félszavakból is. A Csirke fáját elvittük még a Barbiék elé, majd elindultunk le az ovihoz, hogy felállítsuk a központi fát. A Csibi a Barbiék előtt suttogva azt mondta, hogy halkan menjünk és beszéljünk, meg siessünk is, hogy észre ne vegyenek, legyen meglepetés! Na ja, közben a környék összes kutyája ugatott, a jelenlévők fele hangosan röhögött, vagy üvöltve káromkodott, volt ám meglepetés!

A fa lerakása után még a Dinnyét meg kellett várni, aki elugrott haza, hogy egy 5 csillagos konyakot konyak-kólának bekeverjen. Nekem ezt az alantas italt bőszen kínálgatta, de én udvariasan „burítsd ki a gecibe” szóösszetétellel utasítottam vissza. Mire ő lehordott, hogy ez egy 5 csillagos konyak!!! ÓÓ jeee, mintha az engem annyira megmozgatna. Nem baj, ha ezt szeretik igyák csak.

Tehát ezek után lementünk a központi fa állító helyére. Ott először is eszeveszett zabálás vette kezdetét: „leggggyenö energija, hoggy a fátö fölálllíccsukk!” – mondta a Sanee.

Csibi nagyon gyorsan összebarátkozott egy Tesco márkájú STAR konyakkal, még pedig olyannyira, hogy szinte el sem akarta engedni – hiába, a szerelem na.

Elkezdődött a faállítás is, ollófa és létra segítségével. Össze-vissza üvöltözött mindenki, mert hát kurvára értünk hozzá mindannyian. Zolit nem lehetett levakarni a fáról folyamatosan ölelgette, löködte meg ordibálta, hogy: „nyomgyátok má’ főő!”. Már senki nem volt ott, de hát kicsit hiperaktív a srác.

Gondoltam, ha már ekkora szervezettségi munkálatok folynak, akkor én távolabb vonulok, nehogy az a marha nagy kóró fejbebasszon. A Zolinak úgy is egy SMS-t kellett volna írnia a Szilárdnak, így én megírtam és elküldtem helyette. Legalább addig sem voltam életveszélyben. Igaz, átmentem a fa túlsó oldalára, mire a Beni azt mondta, hogy ha átlendül (?!?!?!), akkor rám fog dőlni. Na persze, átlendül mi, én meg egy hülye lámacsikó vagyok baszod.

Na mindegy, mivel a fa felállt hajnali 1 körül, a Zé által a Reninek kinézett fát pedig 2-re lőttük fel. Ott az utcánk kereszteződésében egy kicsit még dobáltuk egymást lapátokkal és csákányokkal, majd negyed három felé elkotortam haza.

Asszem ennyi volt a regélnivaló a hírös nevezetes sárkörösztösi májfaállításról, ami az égi fény 2007. évében történt meg.

Megeshet, hogy a jövő évben is esedékes lesz egy ilyen állatmunka. Bár elfogultságomból adódóan a 2005-ös még mindig a falövészeti tevékenység csúcspontja.

Kíváncsi vagyok, hogy a vadásztársaságos-erdészes-szarkeverős-falopós-bírságolós vagy kifizetős sztori, melyben a már fent említett Boros és a tuflák Lukács Zolika a főszereplő, milyen eredménnyel végződhet.

Amíg nem jut eszembe más, addig is

egi, hajrá!

Predator